Kissé elkésett a rendszeres heti beszámoló, ennek több oka is van. Legfőbb oka, hogy nem sok haladás volt mostanában, mert nagyon rövid az a szűk 3 nap hetente, amit otthon töltök, és első mindig a meló. Ha másért nem is, de a projekt 1 költségvetése hízik, mint a karácsonyi disznó... Persze ezalatt a szükséges költségvetést értem, nem a rendelkezésre állót...
No de csak lesz valahogy, meglátjuk, a vak is ezt mondta. Legutóbbi hétvégén azért csak sikerült haladni egy keveset, igaz, nem a tervnek megfelelően. A kaszniról szerettem volna lebontani a benzintartályt, meg pár apróságot, ami még ottmaradt, hogy készenálljon a lakatolásra. Ez elmaradt, mert a hétvégén az időjárás felülmúlta egy épp havibajos, fáradt, hisztis fürdős kurva viselkedési módját is. Egyik félórában szikrázó napsütés, a következőben havaseső, majd kis eső, majd megint napsütés, stb. Így ment ez egész hétvégén, úgyhogy a hasznit kitoltam a garázs elé, letakartam, én meg bevonultam a garázs nem egészen résmentes falai közé valami mást csinálni. Legalább kevésbé fújt a szél, mint kint...
Nekifogtam pár alkatrész pucolásának, rozsdamentesítésének, festésének. Az első, hátsó spojler merevítő, a hűtő, és alkatrészei, meg egy motor-, és váltótartó konzol lett készen. Rohadt lassan megy, amíg az ember ledörzsöli, majd lemaratja a régi festéket Kromofággal, majd rozsdaoldó, csiszolás, alapozás, festés. Szombat délutánra már elment a kedvem az ilyesmitől, meg a száradási idő is befolyásolta a munkát, így nekifogtam kibogarászni a karburátor körül kialakult bonyodalmakat. Ahogy írtam már, a motorra sajnos egy Dacia karburátor lett szerelve, mert ebben a(z) rohadt országban mindenki ért a Dacia karburátor beállításához (legalábbis ezt hiszik). Persze nagyon fasza sufni-átalakításokkal sikerült ezt megoldani, így módosítva lett a gázkábel, a viz- és vákuumcsövek, stb. Jónéhány órámba telt, amíg mindent visszaalakítottam, és felszereltem a motorra az eredeti karbit, persze ideiglenesen.
Bádogos szinten is van kis előrelépés, e hét péntekén delelőtt rohanok haza Kolozsvárról, majd érkezik a szakember munkát felmérni, részleteket megbeszélni. A kárpitoshoz is sikerült eljutnom a műszerfallal, de sajnos a kárpitos szerint javíthatatlan, legalábbis a megfelelő minődégi szintet figyelembe véve.
A tetőkárpithoz viszont már keresem az anyagot, és vihetem is a boncasztalra amint megvan. Kicsit elszomorított a műszerfalas dolog, még mindig nemtudom mi lesz vele, hogyan oldom meg. Folyamatosan túrom a netet, de ilyen első szériás sport műszerfalat sehol nem kaptam. Csak az vigasztal, hogy messze van még az, amikor a műszerfal a helyére kerül, addig csak kapunk valami megoldást. Ha valakinek van ötlete, hol keressek még ilyesmit, szivesen fogadom.
Nagyjából ennyit a hétvégéről, remélem a következő hétvége gyümölcsözőbb lesz, de ne legyünk nagyravágyóak, ha egy kisebbel is,de még egy lépéssel sikerült közelebb kerülni a célhoz!
Utolsó kommentek