...csak azt nem tudom, hogy előre, vagy vissza.
Történt ugyanis, hogy az Audi egy kis kényszerpihenőre került, az ő, és az én akaratom ellenére. Azóta jobban van, de nézzük csak, mi történt ez idő alatt.
Kezdeném a legironikusabbal, miszerint vettem egy pótautót. Életem legfiatalabb autója, egy Dacia 1410. Olcsó volt, mint a torma, kellemesen dácsiásan széteső beltérrel, de alapjában véve jó kasznival, motorral. Ez volt a lényeg, a használhatóság. Azóta persze 'kijózanodtam', és egy kis árréssel el is lett adva, gyorsan.
Persze szerelgettem is egy kicsit, ha nem másért, nosztalgiából, mert 18 éves koromban szokásos hétvégi iskola utáni program volt a dacia szerelés. Egy kis gyújtás állitás, egy kis barburátor pucolás, egy kis féklégtelenités. Jól is esett, rövid időre újból fiatalnak éreztem magam, igazán fiatalnak. :-)
Ami Golfikát illeti, elkezdtem lassan a papirjait, és őt előkésziteni a haláltusára. Azaz a roncsprogramra. Véglegesen döntöttem, megválok tőle, méghozzá a legszennyesebb módon, amit ember elkövethet autó ellen. Konzerves dobozok lesznek belőle. Sebaj, ahányszor csak halkonzervet fogok kibontani, mindig rá gondolok könnyes szemekkel.
Nehéz döntés, nehéz megvalósitás. A dolog legerőszakillatúbb ténye, hogy nagyjából össze kell rakni szerencsétlent. Mint amikor zuhanyzol egy frissitőt, de visszahúzod a kéthetes, szaros gatyádat. Fájdalmas...
Isten veled Golfi, csak szép emlékek maradnak utánad! A kormányod meg itt fog lógni a falon, az ágyam fölött.
Utolsó kommentek