Hol is kezdhetném a mai bejegyzést, ha nem a legfájdalmasabb ténynél, Golfikánál. Össze lett rakva, magyarul összehányva, és esetlenül várja a trélert a tömbház mellett szánalmasan meghúzódva. Naponta többször el kell mennem mellette, Ő csak csendben ül ott, és néz rám a kancsi, kerek, ártatlan szemeivel…
Amint irtam a pótautóként vásárolt dácia is el lett adva két hét használat után, mivel megelégeltem a sok használhatatlan autót, amik csak a nyűgöt, meg a költségeket vonzották az életembe.
...legalábbis Dudimnak biztosan van. Vagy tud olvasni? Vagy gondolatolvasó? Az is lehet, hogy ezt a blogot is olvassa esténként. Mindenesetre humora, az van.
Mióta megvan, arról sopánkodok, hogy mennyire szeretnék melléje egy sportos, kemény, öregautót. Azthiszem, félreértettük egymást, ugyanis ma úgy gondolta, hogy egy lépéssel közelebb kerül a sportos, kemény, öregautókhoz. A bal első rugóból kitört két szép menetnyi darab, igy a sportosságot, a keménységet, és az öregautóhoz méltó rázást, nyöszörgést, imbolygást is megkaptam egy csapásra.
Köszönöm neked Dudi, imádlak!
És még mondja valaki, hogy Ő csak egy tárgy! :-))
Kedves Autózz csórón blog-függő olvasók! Remélem nem vágtátok fel az ereiteket, nem szoktatok rá drogokra, cigire, és a családotokat sem nyirtátok ki. Ha mégis, akkor megnyugodhattok, újra lesz mit olvasni.
Utolsó kommentek