Hol is kezdhetném a mai bejegyzést, ha nem a legfájdalmasabb ténynél, Golfikánál. Össze lett rakva, magyarul összehányva, és esetlenül várja a trélert a tömbház mellett szánalmasan meghúzódva. Naponta többször el kell mennem mellette, Ő csak csendben ül ott, és néz rám a kancsi, kerek, ártatlan szemeivel…
Amint irtam a pótautóként vásárolt dácia is el lett adva két hét használat után, mivel megelégeltem a sok használhatatlan autót, amik csak a nyűgöt, meg a költségeket vonzották az életembe.
...csak azt nem tudom, hogy előre, vagy vissza.
Történt ugyanis, hogy az Audi egy kis kényszerpihenőre került, az ő, és az én akaratom ellenére. Azóta jobban van, de nézzük csak, mi történt ez idő alatt.
Szomorú blog-közleménnyel kezdem a mai bejegyzést. A Projekt 1 meghalt. Már pár hónapja éreztem a dögszagot, amikor csak rá gondoltam, de azért reménykedtem. Hiába. Az új román autós törvény, miszerint az ország forgalmában levő autók is környezetvédelmi adó (másnéven erőszakoljuk meg análisan a romániai öregautó tulajdonosokat, mikozben folytogatjuk őket - adó) értelmében, az autó elkészülte után ha nevemre szeretném venni az autót, pontosan 5434 eurót vagyok köteles fizetni. Nem szeretnék obszcén megnyilvánulásaimnak hangot adni itt, de erre csak azt tudom mondani : Majd a f§szomat!
Egy újabb álmom válik köddé. Nem kevés pénz, erőfeszités, munka után fáj kijelenteni ezt, de ez van. Az illető adó értékéből külföldön szinte tökéletes állapotú 1-es Golfot vásárolhatnék. A feltételes mód nem véletlen...
Nemrég meghallottam egy ismert Nox számot, ami a "Ne csak a rozsdát nézd, lásd a csodát..." mondattal kezdődik. Elmosolyodtam. Akár a blog mottójává is avathatnám ezt a mondatot. Sajnos azon kevesek közé tartozom, aki a rozsda mellett a csodát is meglátja. Azon kevesek közé, akiknek most az álmuk foszlott szerte. Azon kevesek közé, akik anyagi helyzetükből kifolyólag járnak öregautóval. Akiknek az eddig pár fizetést, vagy egy kiadósabb családi nyaralás árát érte az autójuk, és most annyit ér, mint egy darab, megszáradt, fehérré porladt kutyaszar.
Köszönjük neked Románia, szeretünk téged!
...legalábbis Dudimnak biztosan van. Vagy tud olvasni? Vagy gondolatolvasó? Az is lehet, hogy ezt a blogot is olvassa esténként. Mindenesetre humora, az van.
Mióta megvan, arról sopánkodok, hogy mennyire szeretnék melléje egy sportos, kemény, öregautót. Azthiszem, félreértettük egymást, ugyanis ma úgy gondolta, hogy egy lépéssel közelebb kerül a sportos, kemény, öregautókhoz. A bal első rugóból kitört két szép menetnyi darab, igy a sportosságot, a keménységet, és az öregautóhoz méltó rázást, nyöszörgést, imbolygást is megkaptam egy csapásra.
Köszönöm neked Dudi, imádlak!
És még mondja valaki, hogy Ő csak egy tárgy! :-))
Fogadjátok szeretettel a "Hülye pózok" cimű gyüjteményem első néhány képét! :))
Kedves Autózz csórón blog-függő olvasók! Remélem nem vágtátok fel az ereiteket, nem szoktatok rá drogokra, cigire, és a családotokat sem nyirtátok ki. Ha mégis, akkor megnyugodhattok, újra lesz mit olvasni.
Elnézést a blog minden hű, és nem hű olvasójától. Posztmentes időszak volt az elmúlt, de nem eseménymentes.
Viszlát Golfi! Isten hozott Dudi!...részletek hamarosan...
Nem az a baj, hogy nyakig ülünk a szarban, hanem hogy hullámzik, szoktam mondogatni. Akár erre is utalhatna a cím, de most kivételesen teljesen másról van szó.
Kissé elkésett a rendszeres heti beszámoló, ennek több oka is van. Legfőbb oka, hogy nem sok haladás volt mostanában, mert nagyon rövid az a szűk 3 nap hetente, amit otthon töltök, és első mindig a meló. Ha másért nem is, de a projekt 1 költségvetése hízik, mint a karácsonyi disznó...
Újabb fejlemények születtek a hétvégen, a tervek szerint. Egész jó volt a haladás, pörgős volt a hétvége, az biztos.
Pénteken nem a saját autómon dolgoztam, első a meló, ezért a pénteki nap nagy részét egy peugeot 406-os vitte el. Azért délután maradt egy kis idő a projekt 1-re is
Az e heti poszt nem lesz túl gazdag fejleményekben, ugyanis bármennyire is szerettem volna, semmit sem sikerült haladni a projekt 1 tekintetében. Ennek ellenére nem volt unalmas és semmittevős a hétvége, sőt annál pörgősebb.
Péntek reggel a szervizben kezdtem a napot, a tervezett tavaszi karbantartás lebonyolítása miatt.
A hazaszállítás utáni normál-élet szürke hétköznapjain sokat tervezgettem a dolgokat az autóval kapcsolatban. A tervezgetés sokszor átcsapott 6-os lottónyereményszerű álmodozásokba, de mindig fel kell ébredni sajnos. Hát igen, ez már csak ilyen, én vagyok a balfasz, hogy ilyen drága hobbit választottam. Nembaj, ha hülye is vagyok, de legalább boldog :))
Ma megtörtént a hazaszállítás. Hatalmas erőkkel szálltunk ki 5-ön a helyszínre. Kereket fújtunk, kitoltuk a helyéről, majd vártuk a trélert. Persze ment az ökörködés végig, ezúton is köszönet drága jó barátaimnak érte! :p
Hogy a mindennapi igáslovam sem maradjon háttérben, szólok pár szót róla is. Az utóbbi időben felmerült bennem az eladásának gondolata, mivel kinőttem, nem férek benne, meg van pár idegesítő hibája is. Szerencsére, mint már oly sokszor, nem fajult a gondolat tettlegességig, és meggondoltam magam. A golfi marad!
Némi egészségügyi problémák okozta kényszerpihenő után, amikor még az autó vezetése is fájdalmakkal járt, nemhogy a szerelése, hatalmas lendülettel török vissza autóbuzériám szűk világába.
A hatalmas lendület alatt egy vadiúj, és nagy projekt inulását értem. Ezzel egy nagyon régi álmom valóraválása kezdődik el. Veteránautó került a gépparkomba. Amióta az eszemet tudom, mindig is különösen szerettem, és érdekeltek az öreg autók. Tetszik a formaviláguk, a mai autókhoz viszonyított egyszerűségük, és legfőképpen az, hogy több bennük a fém, mint műanyag. Ezeket az öreg vasakat még vezetni kellett (és kell), a kormány, pedálok kezelése izomerőt megkövetelő nemes feladat. Ebből fakadóan igazi, hamisítatlan vezetési élménnyel ajándékozzák meg a tulajdonost (meg még csomó jó, és rossz dologgal). Nincsenek tele szervómotorokkal, vezetést könnyítő felszerelésekkel, mint a mai autók járművek.
A projekt tárgya tehát egy 1980-as évjáratú, első szériás Volkswagen Golf. Ezüst színű (volt valamikor), 3 ajtós gyári sport kivitel, 1,5-ös benzines erőművel, gyári sportkormánnyal, és gyári alufelnikkel.
...Azon a rohadt hideg, téli estén féltengelycsukló csere céljából egy közeli faluba igyekeztem szerelőhöz, végül nem értem oda, és nem csak féltengelycsukló csere lett szükséges...
A következö napokban az autóüléshez szokott vézna seggem miatt apám kocsiját használtam, ami persze mindenre vezetett, csak jóra nem. Azonnal elkezdtem érettségire való tanulás helyett autót vadászni... Nem volt könnyű játék.
Az Oltcit eladása után a józan ész nyert hatalmat, és az eladásból, meg a délutáni, hétvégi munkákból nyert pénzeket szépen banki letétben gyüjtögettem. Szándékom szerint addig gyüjtöttem volna, míg jogsit nem szerzek (már csak egy évem volt hátra a felnőtté válásig).
A következő napokban, hetekben egyre csak lankadt a lelkesedésem az autót illetően. Egyre kevesebbszer indult be, az akksi egyfolytában a töltőn lógótt, a benzintank lyukas volt, eresztette az utolsó fityingeimre vásárolt anyagot. Nem kellett sok idő, megutáltam a gépet, de nagyon.Gyűlöltem a szorító fékeket, amik elöl a féltengely belső (!!!) felére voltak szerelve, utáltam a rommá porladó, rusnya, zöldes belsejét, a motortérben lakó pótkerekét, mindent. Pedig még egy métert sem mentem vele közúton…
Valamikor középiskolás éveim felénél, sikerült egy kisebb összegre szert tennem egy hónapnyi kukoricacímerezés eredményeképpen Hódmezővásárhelyen. Ebből aztán sikerült beújítani az addig nem létező gépparkomba egy Tomos kisrobogót. Nem tartott sokáig a robogózás, mivel hamar rájöttem, engem a négykerekűek sokkal jobban érdekelnek.
Üdv mindenkinek!
Amint azt összefoglaltam a blog leírásában is, autós tapasztalataimat fogom megosztani veletek. Mivel az öregautók lelkes megszállottja, és imádója vagyok, a blogon belül e körül fog forogni a világ.
Néhány szót magamról :
K. András, magyar nemzetiségű, de (sajnos) román állampolgárságú, Székelyudvarhelyen ( Erdély ) élő, 23. életévét nemsokára betoltő átlagos emberke lennék.
Jómagam jónéhány autót tulajdonoltam már, persze az átlagéletkoruk valahol 20 év körüli lehet. Jelenleg egy jobb időket is megélt II-es Golf szolgál hűen, alázatosan,ami lassan hivatalosan is a veteránkorba lép. " Viszonyunk " közel sem felhőtlen, de lassan már 4 éves.
A következőkben szeretném az elejétől kezdeni autóbuzériám kialakulását, és gyakorlati fordulópontjainak mesélését.
Remélem szórakoztató, sőt mi több, tanulságos lesz az olvasók számára.
Jó olvasgatást a bloghoz!
Utolsó kommentek