Némi egészségügyi problémák okozta kényszerpihenő után, amikor még az autó vezetése is fájdalmakkal járt, nemhogy a szerelése, hatalmas lendülettel török vissza autóbuzériám szűk világába.
A hatalmas lendület alatt egy vadiúj, és nagy projekt inulását értem. Ezzel egy nagyon régi álmom valóraválása kezdődik el. Veteránautó került a gépparkomba. Amióta az eszemet tudom, mindig is különösen szerettem, és érdekeltek az öreg autók. Tetszik a formaviláguk, a mai autókhoz viszonyított egyszerűségük, és legfőképpen az, hogy több bennük a fém, mint műanyag. Ezeket az öreg vasakat még vezetni kellett (és kell), a kormány, pedálok kezelése izomerőt megkövetelő nemes feladat. Ebből fakadóan igazi, hamisítatlan vezetési élménnyel ajándékozzák meg a tulajdonost (meg még csomó jó, és rossz dologgal). Nincsenek tele szervómotorokkal, vezetést könnyítő felszerelésekkel, mint a mai autók járművek.
A projekt tárgya tehát egy 1980-as évjáratú, első szériás Volkswagen Golf. Ezüst színű (volt valamikor), 3 ajtós gyári sport kivitel, 1,5-ös benzines erőművel, gyári sportkormánnyal, és gyári alufelnikkel.
Az autót volt tulajdonosa 20 évig használta, kb egy éve lett nyugdíjba helyezve, azóta állt, egy kisebb árvizet is túlvészelt, meg még kitudja miket. Múlt szombaton indultunk Bundás haverommal feltámasztó utunkra, hogy felmérjük állapotát, és döntsek a jövöjét illetően, azaz belefogok, vagy sem. A hideg, szeles időjárás ellenére lelkesen fogtunk a feladathoz, a csomagtartóban akksival, benzinnel, gumislagokkal, tölcsérrel, meg jopár táska szerszámmal.
Ami a kocsi jelenlegi állapotát illeti, nem túl rózsás a helyzet. A karosszériát vizsgálgatva jópár kritikus rozsdatelepet fedeztünk fel. Első, hátsó sárvédők és kerékívek mind kukák, küszöbök sem bíztatnak semmi jóval, a taposólemezek egész türhetőnek tűntek, ami a legkiábrándítóbb, az a bal első, és bal hátsó torony, és környéke :
A hátsó sárvédőívek :
A tanksapka környéke :
Nyilvánvalóan a teljes szétszedés után fogjuk látni az összképet a rozsdát illetően.
Ami a belsejét illeti, jobbra számítottam... Szarrárepedt műszerfal, ajtókárpit elemek, stb.
Miután szemrevételeztük az utóbbiakat, minden áron hallani akartam a hangját, lássuk van-e élet még a motorban. Első sorban csináltam egy ideiglenes benzintartályt, és abba vezettem bele a benzinpumpa csöveit, mert a több mint egy éve álló autó saját tankjában levő benzin állapotára gondolni is rossz, persze ha van benne egyáltalán. Ezután gyujtáselosztó pucolás, stb, a gyertyákat sajnos nem tudtam kicserélni, mert a gyertyakulcsom gyengébbnek bizonyult a 31 éves technikánál. Akksi bele, próbálkozzunk. Kb 10 másodperces indítózás után semmi. Nem gond, gondolom magamban, fel kell vegye az üzemanyagot. Még egy indítózás, és hrömmhrömmhrömmhrömm! Yeah!!! Kissé rotyogva, köhögve, füstölve adta elő magát, de így is felülmúlta a várakozásaimat.
A másik kicsit ijesztő probléma, hogy egy szerencsétlen Dacia karburátor lett a motorra szerelve. Persze az eredetije is megvan, meg még kettő cserébe. Egyébként a kocsi szinte hiánytalan, az egyetlen hiányzó alkatrésze a kalaptartója.
A fékalkatrészek, gumialkatrészek szerintem egyértelműen kukák, 1 év állás nem szokott jót tenni az ilyesminek. Kipufogó türhetőnek látszott, motor, váltó átlagos állapotban, berendezések szinte mind működnek.
Nagyjából ennyit most, hétvégén kéne hazaszállítsam az autót, csak sajnos nincs vonóhorog a Golfon, ezért valakitől kölcsön kell kérjek egy vonóhorgos autót. Ahogy kitavaszodik, kezdődhet majd a bontás, és a további állapotfeltárás. Az alkatrészek kutatását máris elkezdtem itthon, külföldon egyaránt. Remélem minél hamarabb egy majdnem tökéletes állapotú, ezüstmetál harmincegynéhányéves veteránnal büszkélkedhetek, és utazhatunk vissza vele abba az időbe, amikor még csak csőre sem voltam töltve! :))
Persze addig még sok, sok munka és pénz szükséges a dologhoz... Jó kis móka lesz! Élj sokáig Golfika!
Utolsó kommentek