Autózz csórón!

   Hogy a mindennapi igáslovam sem maradjon háttérben, szólok pár szót róla is. Az utóbbi időben felmerült bennem az eladásának gondolata, mivel kinőttem, nem férek benne, meg van pár idegesítő hibája is. Szerencsére, mint már oly sokszor, nem fajult a gondolat tettlegességig, és meggondoltam magam. A golfi marad!

   Némi egészségügyi problémák okozta kényszerpihenő után, amikor még az autó vezetése is fájdalmakkal járt, nemhogy a szerelése, hatalmas lendülettel török vissza autóbuzériám szűk világába.

   A hatalmas lendület alatt egy vadiúj, és nagy projekt inulását értem. Ezzel egy nagyon régi álmom valóraválása kezdődik el. Veteránautó került a gépparkomba. Amióta az eszemet tudom, mindig is különösen szerettem, és érdekeltek az öreg autók. Tetszik a formaviláguk, a mai autókhoz viszonyított egyszerűségük, és legfőképpen az, hogy több bennük a fém, mint műanyag. Ezeket az öreg vasakat még vezetni kellett (és kell), a kormány, pedálok kezelése izomerőt megkövetelő nemes feladat. Ebből fakadóan igazi, hamisítatlan vezetési élménnyel ajándékozzák meg a tulajdonost (meg még csomó jó, és rossz dologgal). Nincsenek tele szervómotorokkal, vezetést könnyítő felszerelésekkel, mint a mai autók járművek.

   A projekt tárgya tehát egy 1980-as évjáratú, első szériás Volkswagen Golf. Ezüst színű (volt valamikor), 3 ajtós gyári sport kivitel, 1,5-ös benzines erőművel, gyári sportkormánnyal, és gyári alufelnikkel.

   ...Azon a rohadt hideg, téli estén féltengelycsukló csere céljából egy közeli faluba igyekeztem szerelőhöz, végül nem értem oda, és nem csak féltengelycsukló csere lett szükséges...

   A következö napokban az autóüléshez szokott vézna seggem miatt apám kocsiját használtam, ami persze mindenre vezetett, csak jóra nem. Azonnal elkezdtem érettségire való tanulás helyett autót vadászni... Nem volt könnyű játék.