Autózz csórón!

   A hazaszállítás utáni normál-élet szürke hétköznapjain sokat tervezgettem a dolgokat az autóval kapcsolatban. A tervezgetés  sokszor átcsapott 6-os lottónyereményszerű álmodozásokba, de mindig fel kell ébredni sajnos. Hát igen, ez már csak ilyen, én vagyok a balfasz, hogy ilyen drága hobbit választottam. Nembaj, ha hülye is vagyok, de legalább boldog :))

   Némi egészségügyi problémák okozta kényszerpihenő után, amikor még az autó vezetése is fájdalmakkal járt, nemhogy a szerelése, hatalmas lendülettel török vissza autóbuzériám szűk világába.

   A hatalmas lendület alatt egy vadiúj, és nagy projekt inulását értem. Ezzel egy nagyon régi álmom valóraválása kezdődik el. Veteránautó került a gépparkomba. Amióta az eszemet tudom, mindig is különösen szerettem, és érdekeltek az öreg autók. Tetszik a formaviláguk, a mai autókhoz viszonyított egyszerűségük, és legfőképpen az, hogy több bennük a fém, mint műanyag. Ezeket az öreg vasakat még vezetni kellett (és kell), a kormány, pedálok kezelése izomerőt megkövetelő nemes feladat. Ebből fakadóan igazi, hamisítatlan vezetési élménnyel ajándékozzák meg a tulajdonost (meg még csomó jó, és rossz dologgal). Nincsenek tele szervómotorokkal, vezetést könnyítő felszerelésekkel, mint a mai autók járművek.

   A projekt tárgya tehát egy 1980-as évjáratú, első szériás Volkswagen Golf. Ezüst színű (volt valamikor), 3 ajtós gyári sport kivitel, 1,5-ös benzines erőművel, gyári sportkormánnyal, és gyári alufelnikkel.