...Azon a rohadt hideg, téli estén féltengelycsukló csere céljából egy közeli faluba igyekeztem szerelőhöz, végül nem értem oda, és nem csak féltengelycsukló csere lett szükséges...
Gyakorlatilag gazdasági totálkárosra törött az autó némi beton, vas segítségével. Én épen szálltam ki az autóból, semmi komoly bajom nem lett. A hazaszállítás, magamhoztérés után másnap próbáltam kárt felmérni. A motortetőt flex, és hidegvágó együttes használatával sikerült felnyílásra késztetni. Mintha a saját lábamat fűrészeltem volna...
A kárfelmérés a következőket mutatta: az autó elején levő alkatrészek (lámpák, lökhárító, hűtőmaszk, stb) megsemmisülésén túl törött kormánymű, bölcsők, villák, féltengelyek, váltó- és motortartó bakok, szarráhajlott elő tornyok, baloldali kiszakadva, motor tűzfalba préselve, és önindító, gyújtáselosztó letörve, stb. Nem beszélve rongyos felnikről, össze vissza hajlott padlólemezről, stb... Elszomorító látvány volt. Ezek után kezdett megkérdőjeleződni bennem a Golf feltámasztásának lehetősége. Fájt. Annyi élmény, munka, utazás, boldog (és boldogtalan) szerelés kötött össze minket, meg még sok minden más. Ahogy alkatrészek után érdeklődtem, egyre bizonytalanabb volt a dolog. Szerettem volna, de az anyagiak mást diktáltak. Egy hónapig törötten rohadt a kocsi a garázs előtt, amikoris a munkahelyemen, egy kis nyugodt munkaidővégi böngészésen véletlenül találtam egy ugyanolyan, szürke, leharcolt Golfot Ausztriában, amit alkatrésznek hírdettek lejárt papírokkal, forgalomból kivonva. Olcsóbb volt, mint a torma. Telefonos érdeklődés után sikerült az árat 150 euróra alkudni. A fényképeken szépen látszott, hogy az eleje sértetlen, nagyjából minden jó benne, amire nekem szükségem van. Oké, megvan a donor, olcsó is, de a lábán nemtudom hazahozni, a szállítása meg kurva költséges lenne. Fejleményeimet megosztva akkori főnökömmel, azonnal, gondolkodás nélkül felajánlotta a céges trélert, meg autót a szállítás lebonyolítására. Nagyon hálás voltam neki, nem kis pénzt spórólhattam meg így, ráadásul személyes segítségét is felajánlotta.
Pár napra rá, ketten, a céges G Astrába ˝költöztünk˝ be, hogy induljunk útra, persze az utána akasztott autószállító utánfutóval. Csütörtök este indultunk útra, az anyám által sütött temérdek mennyiségű hátsóülésen tartózkodó sajtoskifli társaságában (költséghatélonyság). A ˝meghívónk˝ Kapuvár mellett egy kis faluba szólt, ahova a nepper az autót szállította. Baszott lassan haladtunk a hátul önmegvalósító táncot járó tréler miatt, így kb másfél napnyi felváltott vezetés, kevés autóban alvás után megérkeztünk. A sajtoskifli, és jónéhány benzinkutas autómatás kávé tartott életben csak, amikor megláttam a pórul járt kocsit. Csúnya, és elhagyatott volt. Pár percnyi, jó, talán fél órányi kínlódás után beindult, majd csuszó kuplungja miatt fejünket vakargatva felszenvedtük a trélerre. Fizettem, jókívánságokat fogadtam a hazaútra, majd alaposan lekötöttük az autót. Hazaindultunk. Utunkat köd, hideg, havazás, és a megtöbbszörözött súlytól mégjobban hintázó utánfutó nehezítette. Örültünk. Még néhány gyorskávé, megkeményedett, többnapos sajtoskifli megemésztése, és szűk két napos vezetés után vasárnap dél körül érkeztünk meg imádott szülővárosunkba. Mint a többszörösen mosott szarok, úgy néztünk ki, és meglepő módon úgy is éreztük magunkat.
Az utazás fáradalmainak kipihenése után reményteljesebben terveztem a további feladatokat az ujjáépítésre vonatkozóan. A törött Golfot (a továbbiakban Golfi) megfosztottam a lehető leggtöbb használhatatlan elemétől. Szereztem lakatos szakembert, aki bele mer fogni a munkába, persze előrejeleztem neki a legkisebb részletekig hatoló magasszintű igényességemet. Nem akartam taknyolt, összedobott autót. Ha már nekifogtam, tökéletesen felújított, hibátlan autót akartam, persze tisztában voltam ennek anyagi vonzataival. Tudtam, hogy nem éri meg, normális ember nem fogna neki. Leszartam a normális emberek gondolkodását, legfőbb célommá tűztem ki, hogy kész legyen az autó. Kirakatokban megcsillanó hófehér fényezésről, alufelnikről álmodtam.
Majd eljött a nap, amikor a két golfnak jelenése volt az illető lakatosműhelyben. Az ismerős autóval, és trélerrel, meg barátok önzetlen segítségével leszállítottuk őket a helyszínre. Kezdetét vette mindkét autó szétbontása. Minden nap órákat töltöttem a műhelyben, figyeltem, kötekedtem. Amíg a karosszériamunka folyt, én vásároltam az alkatrészeket, féltengelyeket vittem csuklócserére, villákat szilentcserére, stb. Mindenből újat vettem, amiből csak lehetett, nem akartam spórolni semmin. Rémálmaimban egy zörgő, csattogó, imbolygó golfot vezettem, reggelenként fossáizzadva keltem. A költtségvetés csak nőtt, nőtt, de már visszaút nem volt. Miután a donorról lebontottak, vágtak mindent, ami kellett, szóltak, hogy el kéne vinni, mert nincs hely neki. Megint Astra, megint tréler. Szegény megcsonkított Golf a csápos emelőn feszített, mint valami mutáns, motor, első futómű, bal első nyúlvány nélkül. Sajnáltam szegényt. Beálltam alája az utánfutóval, ráengedtük, hazavittem, majd a már említett önzetlen baráti segítséggel lekínoztuk, mint valami kibaszott talicskát, az udvar egy sarkába. Pár hét múlva meglett a karosszéria, a költségvetés kiapadása miatt ˝összedobtuk˝ a Golfit, majd saját lábán hazavittem fehér testével, szürke elejével. 
Rémálmaim valóra váltak. Elképesztően szar volt. Imbolygott, kopogott a futómű, csattogott minden, borzalmas volt. Ordítottam, káromkodtam, legszivesebben sírtam volna. Aztán rájöttem, ide csak egy rendes szerelő kell, aki majd összerakja rendesen. Még pihent kicsit a kocsi, amíg összejött a pénz a festésre, majd amikor meglett az összeg, Bundás barátommal (meg sokat fog szerepelni, sokat segített) egy kölcsönkért garázsban szétkaptuk az autót. Belsejében csak műszerfal, kormány maradt, külsején csak a legfontosabb dolgok, mint lámpák, stb. A műhelybe visszaérkezve a kocsival, még segítettem megfosztani a karosszéirát maradék alkatrészeitől. Két hét feszült várakozás után kész lett a fényezés. Kívül, belül, alul, felül gyönyörű hófehérben pompázott az egész karosszéria. Szép lassan visszakerült motor, hajtáslánc, futómű, kipufogó, lámpák, ablakok, lökhárítók. Konyhaszéken ülve vezettem haza, az életemért a kormányba kapaszkodva. 
Újabb pár hét munka következett, amig a belsőt, meg az apróbb dolgokat szépen lepucolva, újrafestve, gondosan visszaszereltük a helyére. Amikor már kezdett kész lenni, csak gyönyörködtem benne, és Bundásnak hátatfordítva törölgettem a szemembe tévedt könnyecskéket. Boldog voltam. Tudtam, hogy még sok van hátra, míg műszakilag is üti majd az elvárt szintet, de már legalább csodásan mutatott.
Aztán pár lerohadás, mindennapi szervízlátogatás, és iszonyú sok szopás kellett ahoz, hogy JÓ kocsit faragjunk belőle. Volt olyan alkatrész, amit sokadjára ki kellett cserélni, hogy jó legyen. A legnehezebb ügy a futómű volt, az állt össze a legnehezebben.
Végeredményként úgy éreztem, hogy elértem a célomat, és az autó csak annyira tér el a tökéletestől, amennyire el kell térjen egy 22 éves autó esetében. Ugyanakkor megfogadtam, hogy az életben soha többet nem csinálok ilyent...
Utolsó kommentek